A sors útja /Jikook/

- Jimin szemszög -

Egész úton fgta a combomat ami igazán jól esett. Nagyon lelombolt voltam a betegség miatt ami, mint kiderült szerencsére nem érint engem. Amikor Jungkookot leoltottam az csak ezért volt, mert hirtelen nem tudtam kontrollárni az érzéseimet iránta. Bár az is igaz, hogy én még mindig nem érzek iránta jelentősebb kapcsolatot, de ahogyan megfigyeltem ezt Jungkookról nem mondhatom el. Biztosan belém van habarodva csak, hgy én ezt a kapcsolatot kicsit sem szeretném. Biztosan sokan megkérdeznék tőllem, hogy ,, Normális vagy, hogy egy ilyen bomba pasit hagysz ott? " Erre én csak azt tudom válszolni, hogy igaz tényleg olyan a teste, mint egy görög istennek és rohadt szexi az egész ember, de valami visszatart és én kényszerített kapcsolatban nem akarok élni.

- Itt is vagyunk! - Mondja mosolyogva Jungkook mire én kipillantok az ablakon és meglátom a tündérmesébe illő csoda szép pavilont ahol majd nemsokára mi fogunk üldögélni.

- Aztaaaaa! - Marad tátva Meri szája az ámulattól min jót mosolygok.

- Tessék hercegnőm! - Nyitja ki ajtómat jungkook miközben azon filózok, hogy még is mikor szált ki a kocsiból? - Szabad? - Nyutja ki nekem kezét mit én pironkodva, de elfogadok.

- K-köszönöm! - Suttogom oda neki halkan mire ő egy nagy mosoly kiséretében hint egy csókot kézfejemre mit én tágra nyílt szemekkel figyelek.

- Nekem miért nem nyitod kiiii? - Panaszkodik Meri majd egy gyors mosoly után már fut is a herceg, hogy kitessékelje a kishercegnőt.

- Felség! - Nyomott egy puszit Meri kézfejére is majd piros pozsgás arcocskájára.

- Oda akarok ülniiii! - Mutatott Meri egy a tóparton lévő pavilonra ám nekem nagyn nem tetszett, hogy ilyen szemtelenül beszél velünk.

- Mi a varázs szó? - Kérdezem tőlle harcos tekintettel minek ő megértve jelentését teszi szebbé az előbbi kijelentését.

- Oda szeretnék ülni! Kérem szépen! - Intézte kívánságát Kookhoz ki nagy mosollyal az arcán hivatott oda mellénk egy pincért.

- Jó napot uraim és leányzó! - Mosolygott ránk nagy mosollyal a férfi kinek olyan nagy boldogságot árasztó kisugárzása van és olyan szép mosolya, hogy szerintem Meri majd őt is haza akarja hozatni Kookal. - Hová gondoltak leülni? - Kezd el vezetni minket a sorok között csak, hogy nem jutunk sokáig mert Meri már húzza is szerencsétlen férfit a kipécézett helyünkre.

- Ezt szeretnénk! - Mondta szépen kislányom mire a férfi egy óriási mosoly kiséretében felültette őt a székre majd minket is oda tessékelve ületetett le a puha fotelokba. 

- Megsúgom, szerintem a legjobb helyet választottad! - Súgja fülébe Merinek a pincér mire mindketten kuncgni kezdenek csak, hogy nem sokáig szórakozhatnak mivel egy mérges hang szólítja meg a pincért kit Meri megkedvelt.

- HOSEOOOK! - Jön felénk egy kerek egyén ki valószínüleg a cukrázda tulajdonosa.

Ezek szerint Hoseok valami nagyon rosszat tett és ezért most úgy össze húzta magát, mint egy kis macska. A nagy mosolya is lehervadt az arcáról szegénynek minek helyébe a félelem került.

- MÉG IS MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL, HOGY BELE ESZEL A FŐZTÖMBE? iDIÓTA! - Kevert le neki egy óriási pofont minek nyoma ott piroslott szegény Hoseok arcán kinek könnyek szöktek szemébe.

- És maga mit képzel, hog ilyeneket csinál és mond a gyerek előtt mi? - Emeli fel hangját Jungkook mire én is és Meri is összébb húzzuk magunkat. - És attól még, hogy bele kóstolt nem kéne így megveri!

- De hiszen maga sem enne szívesen egy olyan ételből amiben ennek a ferde buzeránsnak a nyála van! - Na itt szakadt el nállam is a kötél. Felálltam és pofon csaptam a tulajt.

- Hogy beszélhet így egy alkalmazottjáról? Maga senki házi gyökér! - Kiabálom pofájába mire egy vicsorgás után újra szóra nyitja a száját.

- Csak nem te is olyan vagy, mint ez? A faszra éhezel te is mi? Látom gyerek is van! - Pillantott hátam mögé hol Meri figyelte az eseményeket. - Sajnálom szegényt, hogy ilyen ferde hajlamú mocskos buziknál kellett kikötnie! 

- Na most figyelj ide te barom! - Fogta meg nyakánál Jungkook a tulajdonost majd a falhoz paszírozta. - Ha még egyszer ilyeneket mersz mondani a családomra vagy Hobira vagy akár kire megígérem, hogy nem fogod túlélni pár borda törés nélkül. - Engedte le picit majd behúzott neki mégeggyet. - Még nem fogom bepereni, de a munkahelyének és az állásának búcsút mondhat nyugodtan!

- R--rendben! - Azzal már futott is el az a zsírzsák.

- Minden rendben? - Kérdeztem szegény Hobitól ki könnyes szemekkel meredt maga elé.

- Hoseok? - Kérdezgette Meri is ám csak sokkosan pásztázta a földet.

- Semmi baj már nincs itt! - Ölelte át Meri szegény Hobit mi láccólag kicsit megenyhítette az említettet.

- K-köszönöm! - Intézte mindannyiunkhoz Hobi majd Merit felvéve az ölébe ölelte át szorosan.

- Gyere ülj le! - Mondtam Hobinak ki már Merit letéve a földre próbált mgnyugodni.

- Miért ilyen veled? - Kérdeztem Hobitól kezét megfogva mi látszólag Jungkooknak nem igazán kedvezett.

- Hiszen önök is hallották! Egy mocskos buzi vagyok! - Sírta el újra magát. - Jajj bocsánat! - Kapott szája elé mivel észlelte Meri jelenlétét is.

- Semmi baj már sokat hallott ilyeneket sajnos! - Mondtam majd hátát siogata kezdtem nyugtatni. - És nem vagy egy mocskos buzi sem Hoseok!

- De az vagyok! Minden nap amikor szembe jövök ezzel az emberrel elmondja nekem, hogy a magam fajtájának semmi keresni valója nem lenne itt. - Törölgeti le könnyeit ám hirtelen egy mosolygós Meri pattan ki az asztal alól és elkezd hülye arcokat vágni mi láthatólag hatsáss Hobi nevetését hallva.

- Lehet, hogy meleg vagy, de arról te nem tehetsz! - Mondom neki mosolyogva mire ő vissza nyerve előbbi énjét villantja ki fogait.

- Lehet igazad van! - Veszi fel Merit az ölébe.

- Anyunak mindig igaza van! - Adja tudunkra kislányom ám az anyu szó hallatán kicsét furcsán néz rám Hobi.

- Anyunak hív mivel biológiailag az anyja vagyok! - Mondom kedvesen.

- Anyaa ugye haza visszük? - Kérdezi Meri mire nekem tágra nyílnak a szemeim.

- Ohh igazán nem szükséges! Majd találok újj munkát és... - Ám Jungkook nyitja szólásra száját.

- Nem kell keresned munkát! Dolgozhatsz nállunk amíg meg nem nyitjuk újra a helyet mivl megvettem. - Mondja fapofával Mire mind a hármunknak leesik az álla.

- Éjjeeeen! - Kiállt fel Meri majd egy nagy ölelésben részesíti apját.

- De még is miért és hogyan? - Értetlenkedik Hobi mire Jungkook komoran felénk fordul és beszélni kezd.

- Egyrészt gazadag vagyok másrészt nem hagym, hgy eggy ilyen senkiházi vezesse ezt a helyet! Meg legalább lesz még egy bevételi forrás és még neked is lesz egy rendes munkád, mert te fogod vinni ezt a helyet! - Sorolja fel Jungkook, hogy mit tervezett el az elmúlt tíz percben.

- Úristen nem is tudom, hogyan köszönjem meg nektek! - Mondja ám hamar megtalálva problémájára a megoldást ölel át mindenkit.

Merivel kzdi majd én és végül Jungkook ki nem tudja elviselni az ölelést sokáig így eltolva magától kócolja össze buksiát Hobinak hiszen szerintem jóval fiatalabb nállunk.

- Lehet így nem lesznek olyan robotolósak a napjaim, hogy Hobi besegít nekem!

________________________________________

Helloookkaaa cukorkáim!🍬🍭

It is van a rész!🤗 Remélem olvasható lett! Köszönöm, hogy szántál rám időt és várlak a kövi részben.😘 A hibákért bocsikaa!😅