Megtagadva (vkook)

Előzmények :
-Nem vagy az enyém. Morogta, miközben ismét közelebb jött hozzám.
-Még mindig nem hagytad hogy megharapjalak. Mond meddig kell még várnom? Kérdezte feszülten, miközben az államra fogott. Mire inkább feláltam.

-Már nem sokáig ígérem csak... Kezdtem picit félve, de nem hagyta hogy tovább mondjam.

-Nem várok tovább. Mondta morogva, majd hírtelen magához rántott, miközben hátra fogta kezeimet. Én viszont nagyon megijjedtem ettől. A többiek egyből felugrottak és indultak volna meg, hogy segítsenek, de megráztam gyorsan nemlegesen a fejemet, amitől megtorpantak.

-Kérlek alfám... Mondtam ijedten, de most kicsit sem figyelt rám az alfa.

-Túl sokáig voltam türelmes. Most elveszem, ami az enyém. Mondta mérgesen, majd a nyakamhoz hajolt,azzal a célal hogy megharap... Nem igy akartam hogy megtörténjen... Én ezt romantikusan képzeltem el. De azt hiszem, van, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi azt elképzeltük...

Cím: Majdnem...

Tae szemszög :

Már amikor magához rántott, tudtam jól, hogy mire készül. Igazából teljesen megtudom őt érteni. Nagyon régóta húzom az időt. Igyis több mint 1000évig vártak rám, én pedig még most sem csinálok mást csak várakozásra kényszerítem őket. Igazából már egy ideje készen állok rá, csakhogy Kook nem szeretné megtenni. Pont ezért is mondtam az alfának, hogy várjon egy kicsit. Először Kookot akartam rávenni, hogy engedje meg. Mivel nem akarom hogy a tudta nélkül megharapjon az alfa, mivel akkor biztos vagyok benne, hogy nem szólna többet hozzám Kook. Nem akarom őt sem elveszíteni. Viszont az a baj hogy az alfa ellen amugy sem tudnék semmit csinálni. Mármint ő most a fejébe vette, hogy nem vár tovább, és ha akarom, ha nem megfog harapni engem. Persze ha Kook is benne lenne, akkor engem sem zavarni. Egy percig se haboznék, de igy... félek. Összeszoritott szemekkel vártam hogy megtörténjen. Viszont mikor már majdnem megharapott, hirtelen valamiért nem tette meg. Megállt minden mozdulatában. Majd elhúzodott tőlem.

-Bassza meg... Jól vagy? Kérdezte ijjedten, mire kinyitottam a szemeimet, amiket eddig végig csukva tartottam. Már Kook mogyoró barna szemei köszöntöttem, mire megkönnyebbültem.

-Jól vagyok Kookie. Mondtam mostmár nyugodt hanggal, de látszott rajta hogy nem nyugodott meg ettől.

-Ne haragudj Taehyung. Nem fordul elő többet ígérem. Mondta színtiszta büntudattal a hangjában.

-Semmi baj Kookie. Nem történt semmi. Mondtam mosolyogva, de csak feszültebb lett ettől.

-De majdnem megtörtént. Ha nem sikerül vissza vennem az írányitást, akkor kurvára megharapott volna. Mondta feszülten, miközben idegesen a hajába túrt.

-De nem történt meg szóval... Kezdtem de nem hagyta hogy végig mondjam. Mivel hirtelen magához ölelt.

-Ne haragudj kisfarkas. Nagyon megijjedtél igaz? Kérdezte szomorúan miközben szorosan magához ölelt engem.

-Csak váratlanul ért. De nincs semmi baj Kookie. Motyogtam miközben a nyakába furtam a fejemet.

-De hogy tudta újra átvenni az írányitást? Kérdezte Yoongi zavarodottan, mire elengedett engem Kook. Aminek én kicsit sem örültem.

-Mivel ittam, igy könnyebb dolga volt. Plusz még nem sikerült teljesen meggyógyulnom. Magyarázta feszülten. De én leragadtam annál hogy még mindig nincs jól. Persze tudtam ezt jól, mivel látszott rajta.