Home (Omegaverse) [JiKook] ?

A Past megjelenését követően hatalmas sikerrel kerültek a két fő dal a zenei toplisták élére. Élveztem minden egyes adást, amikor énekelhettem a tévében, kitomboltam a legjobban magam.
Csak egy hátránya volt ennek.
Namjoont majdnem minden nap felhívta apa. Mivel a menendzseremnek sincs mindig ideje fogadni a hívásokat, legtöbbször a hangpostát hallgattuk meg, amikor volt egy kicsi időnk. Apa hol könyörgött, hol ideges volt, amiért Namjoon nem vette fel.

Ennek ellenére a körülöttem élők, örültek a sikeremnek. Igaz Michának nem tetszett annyira a mostani album, de Jungkooknak tetszett, ahogy kifejeztem az érzéseimet.
És ha már Jungkook és MiCha is azóba került, végre döntésre jutottunk, hogy összeköltözünk hárman.
Egy nagyobb lakást néztünk ki, hasonló beállású, mint az enyém, csak minden szoba nagyobb benne. Közösen béreljük még, de úgy tervezzük, ha hosszútávú lesz a kapcsolat, akkor meg is vesszük a lakást.
Jungkook az ő lakásából már átcuccolt a közösbe, de mi MiChával még nem tudtunk haladni, főleg a mindennapos fellépések miatt.
A napjaim összefolynak ilyenkor és MiCha is hanyagolva van, de hamarosan vége a promotálásnak és jut időm a saját lányomra.

Jelen esetben is az ügynökségnél vagyok, mert volt egy tárgyalás Yoongi, a menendzsere, Kang hyung, Namjoon és közöttem a dalt illetően. Kicsit későn végeztünk, ezért is siettettem Namjoont, hogy mehessünk. A mai nap kivételesen szabad volt számomra, még van hat fellépés és kész vagyok.
- Gyere már! - siettetem menendzseremet.
- Jimin, tudom, hogy MiChához sietünk, de ne siettes. - kér Namjoon, míg a nyakkendőjét igazgatja meg. Már elég meleg van, hogy ne kelljen neki a zakója, igaz azokat se sűrűn hordja a saját testhője miatt.
- Ez az egy szabadnapom van! - emlékeztetem, míg kinyitom az épület fő ajtaját. - Gyere Namjoon!
Namjoon épp hogy kilép az ajtón. Elengedem az ajtó kilincsét és nagyot szippantok a frisslevegőből. Az orromba kúszik a oregánó ismerős aromája, én pedig azonnal oldalra kapom a fejem. Ösztönösen bújok el Namjoon mögött.
- Jimin, ne hülyéskedj, menjünk. - lép egyet előre, de megfogom ingjét. - Mi van veled?
- Apa...
- Mi, hol? - kérdezi, de nem kell sokat keresgélnie, hogy megtalálja az apámat.
A délutáni időpontban ő az egyetlen, aki a járdán áll és a hatalmas üvegépületet nézi. Sejthettem volna, hogy nem adja fel és megkeres.

Namjoon hátrál egy lépést, azonban már késő, hiszen meglátott.
- Megvédelek. - suttogja Namjoon. Tudom, hogy megvéd engem, de nincs akkora biztonság érzetem mellette, mint Jungkook mellett. Ráadásul apa is alfa, ahogy Namjoon is és nem vagyok megjelölve, ami a lehető legrosszabb felállás.
- Jimin, beszélhetnék veled? - kimért hangjától végigfut a hátamon a hideg és az ajtóhoz préselem magam.
- Nem. - válaszolok elég halkan a fejemet rázva.
- Nem szeretne önnel beszélni. - mondja el Namjoon helyettem a választ hangosan.
- Szeretnék a fiammal beszélni, ha lehet maga nélkül. - morran rá apa Namjoonra. Nagy levegőt veszek, bármennyire félek, most lépnem kell.
Ellököm magam az ajtótól és Namjoon mellé lépek.
- Nem vagyok a fiad. - mondom egyszerűen.
- De, a fiam vagy! - szinte kiabálja.
- A fiad voltam négy éve is? - kérem számon, csipőre teszem a kezem és lelépek egy lépcsőfokot. - A fiad voltam, akkor is, amikor megtudtad, hogy az unokádat várom? Vagy, akkor, mikor az utcára raktál? Amikor munkát kerestem?
- Jimin, a fiam vagy. - válaszolja apa, de megrázom a fejem.
- Nem vagyok. - jelentem ki. - Ha az lettem volna, akkor nem követeled azt, hogy vetessem el a gyermekemet. Nem állítottál volna változás elé! Veszélynek tettetek ki anyával együtt!
- Jimin...
- Nem! - rázom meg a fejem, észre sem vettem, milyen közel kerültem a saját apámhoz, már-már két lépés választ el tőle. A vérem forr, annyira dühös vagyok rá. - Én választottam, mégpedig a lányomat! És soha nem bocsájtok meg nektek!
- Jimin...
- Nem akarok hallani semmit! - kiálltok fel és mielőtt apára ugorhatnék, erős karok ragadják meg a vállamat és húz vissza. Vállam felett nézek rá Namjoonra. - Engedj el Namjoon, különben bántani foglak!
- Menjen el. - Namjoon szavai apának szólnak. - Menjen, míg vissza tudom fogni őt!
Apa szó nélkül néz végig rajtam, majd sarkon fordul és eltűnik a szemem előtt. Még mindig mérges vagyok, forr bennem a düh és nem tudom megállítani saját magam.
- Jimin, nyugodj le! - kér Namjoon, de rámorranok, kezét leveszi a vállamról. - Hátra ülsz!

Morogva ülök hátra az autóba, míg ő elől foglal helyet és kezd el vezetni. Nem emlékszem teljesen, de sejtem, hogy felhívja SeokJint és beszél Jungkookkal is. A dühömmel vagyok elfoglalva, már-már kikapartam az ülés húzatját is körmeimmel.
A tömbház előtt meglátom SeokJint és MiChát várakozni Jungkook mellett. Bármennyire is szeretem a kislányomat, most úgy gondolom, hogy jó kezekben van SeokJinnél.
Szó nélkül pattanok ki az autóból és egyenesen az alfának rontok. Ha nem állna stabilan, akkor fel is döntöm őt. Azonnal a vállára kap, hallom, hogy vált pár szót Namjoonnal és MiChával is.
Nem várja meg a liftet, hármasával szedi a lépcsőfokokat egészen az ötödikig.
A hálóba visz engem és az ágyon kötök ki, leterített, mint valami ruhadarabot, de nem érdekelt. Még mindig dühös voltam. Felülök, de végig a kéken izzó szemeibe nézek, amiknek nem nagyon tudok ellen állni, még ilyenkor sem. Tomboló lunám, megérzi farkasát, de az szintén tombol benne.
Jungkook elém térdel, nagy kezeit mindkét térdemre teszi. Ha a lunám és én is olyan állapotban lennénk, elgyengülnék az érintésétől és olvadoznék. E helyett felmorranok halkan és akár az előbb apámnál, letámadom Jungkookot.
Hagyja magát. Két vállánál fogva nyomom le a földre, pont ágyékánál ülök rá.
- Jimin...
Ismét felmorranok, kezét megérzem combomon, amitől kicsit összerezzenek, de a vadság kicsit sem párolog el testemből.