Home (Omegaverse) [JiKook] ?

Volt egy felkérés, miszerint vállalnom kéne egy sorozatban az egyik mellékszereplő eljátszását, de visszautasítottam. Nem szeretnék színészkedni, ezt pedig el is mondtam menendzseremnek és Kang hyungnak is. Az éneklés bőven elég számomra és a kis családom számára is.
De nem engedték el csak úgy az ellenkezést.

Mivel még nem volt világturném, így muszáj voltam beleegyeznem abba, hogy végigcsinálom.
Jungkookkal volt egy kisebb vitánk ebből a szempontból, mivel itthon kellene hagynom őket hosszú ideig. Dühösen vágtam hozzá, hogy akkor tartson velem, amire kaptam egy "jót".
Szóval, itt vagyunk.
A menetrend elég egyszerű. Észak-Amerika több városában lépek fel két estén át, majd átutazunk Európába, három városban lépek fel ott, szintén két estét. Ázsiában Hong Kongban lépek fel, Japánban és végül Szöul jön.
Húzós lesz, de csak így engedhetem meg magamnak a nem színészkedést. Jungkook nap közben üzletelni fog, hogy azért neki is érje meg az út, addig SeokJin vigyáz MiChára a háttérben a próbák alatt.

A repülőtéren volt tömeg, mikor repülnöm kellett. Alapból úgy beszéltük meg, hogy Jungkook, MiCha és SeokJin társaságában hamarabb repül, a foglalást is hamarabb átvéve, így nekem nem kell azzal foglalkoznom.
Leszálláskor is volt tömeg, de volt paparazzi is, akikkel még mindig nem tudok mit kezdeni. Nem szeretem őket, mert gusztustalan emberek.
Los Angeles utcáit figyeltem az autó ablakából, nem hittem volna, hogy ide is elutazhatok fellépni. Igaz jóval később jöttem ide, mint a többi idol, de van, ami fontosabb.

A szállodában lepakoltuk a csomagjainkat, majd a kis bandával suhantunk is tovább a stadionba, hogy a hangprobát is megcsinálhassam. Egy nappal korábban érkeztem, de ez alap, ha fellépő vagy. Kivételesen Jungkook is velünk tart, aminek örülök, láthatja hogyan készülök fel, ahogy MiCha is.
- Az időeltolódás miatt, hozatok kávét magunknak. - jelenti be Namjoon az anyósülésen ülve, ismeretlen város, így nem is fog vezetni.
- Annak örülnék - szusszantok egy nagyot, szerencsére tudtunk aludni a repülőn, bár nem volt olyan pihentető.
- Hamarosan ott vagyunk a stadionba. - jelenti be SeokJin, MiChával ketten az ablakon bámuljuk a hatalmas épületet. Itt fogok fellépni, több ezer ember előtt.

A stadion főbejáratán keresztül mentünk be kivételesen, majd mikor vége lesz a koncerteknek, ugyanúgy itt jövünk ki a biztonságiakkal. Addig a pihenőben leszek, hogy összeszedjem magam.
Hatalmas stadionról van szó több, mint 20.000 ember lesz jelen, plusz a stábtagok, sminkesek, stylisztok stb. Mindenki arra fog figyelni, hogy jól menjen a fellépés és nagyon reménykedek benne, hogy minden sikeresen zárul majd.

MiCha kezét fogtam, míg Jungkook a kislány másik oldalán állt, szintén lányom kezés fogva. Lassan apukának mondhatja magát, igaz az alfát már úgy is szólítja. Namjoon és SeokJin nem kicsit lepődött meg rajta, szinte ki is akadtak, hogy nem mondtam nekik semmit erről.
A hosszú folyóson sétáltunk, hogy a színpad alá tudjunk jutni. Onnan körbevezettek engem, de nem erre kell emlékeznem, hanem, hogy hol van a helyem a színpadon. Szerencsére több ember is van, így nem lesz baj. A stáb nagy része már hamarabb kiutazott, mint mi a technikai dolgok miatt, igaz a fele fog majd velünk tartani továbbra is. Még szerencse, hogy egy kicsit megy az angol vagy elvéreznék.

Megkaptam a mikrofonomat is, ami ezüstösen csillogott a kezemben. Imádtam ezt a színt, a csillagokra emlékeztetett.
MiCha csodálkozva figyelte, ahogy átadják a fülesemet és annak kábeleit leragasszák hátamon. Egyik fülemet dugtam be csak, hogy a másikkal is hallhassam a hangomat.
- Öt perc és kezdődik. - figyelmeztet Namjoon, míg átad MiChának és Jungkooknak is füldugaszt, bár a kics nem érti mire kell, így az alfa segít neki.
Ketten a színpad mellett fognak állni, de fő a biztonság, hiszen hangpróba lesz és bármi megtörténhet.

Szimplán felsétáltam a színpadra és a még üres lelátón néztem szét. Annyira üres az egész, mintha nem is adtunk volna el jegyet a következő két napra.
Hirtelen szólal meg az első szám, amitől ugrok egyet. Kinyírnának az első turnékoncert előtt, hát ezek normálisak?
- Bocsánat! - hallom meg a bal fülemből a hangot.
Számhoz emelem a mikrofont.
- Figyelmeztessetek. - szólaltam bele, de hangomat nem hallottam rendesen. Megnéztem, hogy be van-e kapcsolva a mikrofon, de be volt. Mással lehetett a baj.
Folyamatosan beszéltem a mikrofonba, ahogy elkezdték hangosítani azt, majd végre a fülemben is tisztán hallottam a hangomat. Kicsit lennebb is kellett venni az erejét, mert kicsit sértett.

Aztán elkezdődött a dalok próbálása. Több dalt is végigénekeltem, hogy minden tökéletes legyen és párat koreógráfiával is megcsináltunk, hogy belemelegedjek egy kicsit a színpad nyújtotta lehetőségeknek. Mivel sok háttértáncos lesz, így kell a hely is.
Az egyik szünetbe azonban MiCha felkéreckedett hozzám. Végigfutott a színpadon és lábamat ölelte át mosolyogva. Kis copfjai már kócosak voltak. Kivettem mindkétt fülemből a fülest, így hallhattam a kicsit.
- Nagyszerű vagy apa! - kiálltja, gondolom a füldugó miatt.
- Ki akarod próbálni? - kérdezem legugolva hozzá, térdem találkozik a talajjal is, így rá támaszkodom meg.
Mikrofonomat MiCha elé tartom és mosolyogva bólogatok neki, hogy szóljon bele.
- Mit mondjak? - kérdezi, hangja vízhangzik az ürességnek hála, kicsit eltorzult is a hangja, de nem számít.
- Amit csak akarsz. - válaszolom mikrofonomat ismét felé tartom. Hosszan gondolkozik, egyik fülesemet rakom vissza a fülembe, hogy tisztábban halhassam őt.

Azonban MiCha nem mondott semmit, hanem elkezdte az egyik dalt, amit neki írtam. A debütdalom lett ez, Home címen. Mikor megszületett úgy éreztem, hogy ő az otthonom, ahol ő van. Mára ez a kör tágult az alfa társaságával.
Büszke voltam, hogy ezt a dalt énekli szégyenlősen, de besegítettem neki egy kicsit. Az évek alatt kopott egy kicsit a dal, de mindketten nagyon szeretjük.
A szám végét követően szemeimmel Jungkookot kezdtem el keresni, hiszen ő is sokat jelent számomra.
Nem messze állt tőlünk a színpad mellett, büszke mosollyal figyelt minket. Mikor tekintetünk találkozott szemei felcsillantak és megtapsolt minket.

MiChával hozzá sétáltunk. Leültem a színpad szélére, míg lányom az ölembe és úgy néztem le az alfára. Kivételes esetek egyiket, hogy fölé magasodok ebben a helyzetben.
- Milyen? - kérdezek rá.
- Egy élmény. - válaszolja és elneveti magát, még nem állították fel a kordonokat, jelenleg is folyik ez a tevékenység, így feje fölé magasodok. - Bár nem tetszik, hogy ennyire magasan vagy.
- Nem lesz bajom - mondom mosolyogva. - De végre magasabb vagyok nálad! - kiöltöm nyelvem neki.
- Csak egy darabig. - emlékeztet rá, hogy nem véglegesen maradok így.
- Tudom - szusszantok egy kicsit.
- Apu, vegyél le! - követeli MiCha, mire elkuncogom magam, elég volt neki ennyi.
- Jól van Mimi. - nyúl fel érte, már egy ideje Jungkook is becézi MiChát, bár ritkán teszi. Átadom kislányomat, majd pózt váltok égy mindkettejük kap egy homlokpuszit.
- Kezdünk! - hallom meg a hangot a fülesből.
- Oké! - szólok bele a mikrofonba. - Jungkook és MiCha - mondom a mikrofonba, mindketten felém fordulnak kíváncsian. - Szeretlek!