Home (Omegaverse) [JiKook] ?

Másnap korán kellett kelnünk a menendzseremmel. A folyóson találkoztunk a megbeszélt időpontban.
A stadion felé menet beugrott az egyik kávézóba és vett két erős kávét nekünk, én a sajátomat egész nap kortyolgattam, hogy legyen energiám.

Nagy volt a nyüzsgés a színpadon és annak a környékén, főleg, mikor alig volt egy óra hátra a kezdéstől.
MiCha és Jungkook a nézőtéren volt SeokJin társaságában, hiszen forgatás volt egész nap. Az alfa nem akart szerepelni, a lányomat pedig nem szerepeltetem sehol, ha van rá lehetőségem.
A kamera a nyomomban volt egész nap, amikor megérkeztem, így néha még pisilni is elég későn jutottam ki, ami kellemetlen volt számomra.
A stylisztok igyekeztek minél egyszerűbb ruhákat kiválogatni, hiszen ugrálni és táncolni is fogok. Sok dalom van, amivel meg lehet mozgatni az embereket.

A kezdésig legalább tízszer leellenőrizték a mikrofonomat és a fülesemet is, a színpad alatt elfoglaltam a helyem a mozgatható elemen féltérdre ereszkedve.
Egy fekete póló volt rajtam, egy szintén fekete farmerral. A legúhabb számommal fogunk kezdeni, annak is egy rockosabb változatával, hogy felpaprikázzam a közönséget.
Namjoon magához intett és behajolt hozzám, míg én kivettem az egyik fülesemet.
- Ne kíméld őket! - kiálltja egy kicsit, hiszen a közönség nagyon morajlik kint.
- Nem fogom. - helyeselek és visszarakom fülesemet.
Lehunyom szemeimet, majd egy nagyot szusszantok. Alattam a padló megmozdul és lassan indul meg velem felfele a színpadra, miközben hallom, ahogy a rajongók sikongatnak.
A zene dübörögve indul el, én pedig felegyenesedek és énekelni kezdek.

Nem foglalkozok azzal, hogy elcsúszok a hanggal, hanem élvezem az egész két órás koncertet. Olykor meg kell álljunk, hogy átöltözhessek és levegőt is kaphassak. Hiába nem a legdurvább számokkal jöttem, mégis szükségem van az oxigénre.
Az egyik ballada után azonban a vége felé érkezik a koncert. Annyira gyorsan futott le ez a két óra, mintha pár perc lett volna. A rajongók hangja elért hozzám és megihletett, ahogy az mindig is szokott lenni.
Vizemből nagyokat kortyolok és egy kisebb törölközővel letörlöm az izzadtságot a homlokomról.
Fülesemet kiveszem egyik fülemből, mikrofonomat számhoz tartom, bár még nem mondtam semmit mindenki ujjong.
- Az egyik legszomorúbb pillanat, amikor végeszakad egy koncertnek - kezdem angolul, már most érzem a torkomon, hogy fájdogál. - Sose hittem volna, hogy ekkora élmény egy turné kezdete. Most már értem miért ragaszkodtatok ehhez!
Kis szünetet tartok, hogy emlékezzek a szövegemre.
- Azonban, mielőtt búcsút vennék tőletek - csalódott oh-kat hallok meg és elmosolyodok. - Maradt egy utolsó szám. Ezt a számot minden olyan embernek küldöm, aki megtalálta az otthonát!

Felcsendült a Home dallama, mosolyogva néztem végig a hatalmas közönségen, a megannyi fényen, ami csillagokként hatott az égen és énekelni kezdtem.
Szívem-lelkem beleadtam a számba a végéig és elmorzsoltam pár könnycseppet is, hiszen istenien szórakoztam.
A szám vége felé jó párszor meghajoltam, ahogy a háttértáncosaim is, végül a zene végével lesétáltunk a lépcsőről.

Nem nagyon emlékszem, hogy ezután mi történt, annyira a hatása alá kerültem a történteknek. Hallottam, ahogy mondanak neked, de felfogni nem tudtam.
MiCha elaludt a szálloda felé tartó úton, Jungkook úgy hozta be az ölébe és fektette be az ágyba, miután lehúzta róla a cipőt. Látta rajtam, hogy a történtek hatása alatt vagyok, ezért nem is nagyon zavart.
Közösen tusoltunk le és akkor, mintha villámcsapott volna belém, visszatértem az élők sorai közé.
- MiCha? - kérdezem hátrafordulva az alfához, hátrább kellett hajoljak, hogy a víz ne az arcomra csorogjon, eddig nem is vettem észre, hogy fázok.
- Alszik. - válaszolja, lehajol hozzám egy csókra. - Eszméletlen voltám Jimin.
- Az furcsa, ha nem emlékszem a koncertre? - fürkészem arcát kérdő tekintettel.
- Szerintem nem, a pillanatnak éltél. - végigsimít oldalamon, amitől megborzongok. - Siessünk, nem akarom, hogy megfázz.
- Oké. - mosolyodom el. - Szeretlek Jungkook.
- Szeretlek Jimin, büszke vagyok rád. - suttogja.

Eddig senki szájából nem hallottam a "büszke vagyok" kifejezést. Még a szüleimtől sem. Mindig teljesítettem az elvárt dolgokat, ahogy azt megkövetelték, de egyszer sem hallottam ezt.
Jungkook sose jött elvárásokkal, ahogy én se felé, csak annyit akartam, hogy szeressen és MiChát is szeresse teljes szívéből, amit megkaptam tőle. Ezzel pedig kivívta a tiszteletet maga felé és sokkal többet is, ahogy velünk bánik.
Sok alfa lekezelő az omegájával, parancsoló, mintha egy háziállata lenne, de Jungkook nem ilyen. Tiszteletben tart engem, igaz mindkettőnknek megvannak a sajátosságai és ellentétei, de pont e miatt érzem azt, hogy jól kiegészítjük egymást.
És azzal, hogy büszke rám, sokkalta nagyobb alfává vált a szememben, mint bárki más a földön.

Vigyorogva öltöztem fel és bújtam be az ágyba az alfa mellé, vállára hajtva a fejem. Hatalmas karjaival ölelt magához, egyik kezével derekamat cirógatta, a másikkal a hátamat tartotta. Hirtelen tört rám a fáradtság, képes lennék most rögtön elaludni, de előtte mondanom kell valamit az alfának.
- Jungkook - suttogom nevét, hümmögéssel jelezte, hogy figyel rám. - A turné után, vegyél el. - a mondat végét elásítom. Fejem hozzádörgölöm vállához és pár pillanat múlva elalszom.
Nem hallottam, hogy bármit mondott volna, de azt tudom, hogy szorosabban vont ölelésébe, amitől nyugodtabban aludtam, mint bármikor.

Másnap azonban egyedül ébredtem. Az alfa hátrahagyott üzenetet, hogy sűrgös elintéznivalója akadt, épp ezért ma csak a koncert után fogunk találkozni.
MiChát még meg tudtam nézni és egy kicsit foglalkozni vele, nagyon aranyos volt, ahogy elmesélte az ő szemszögéből a koncertet, de egy kicsit szomorú, hogy a mai napira nem mehet el. SeokJin ragaszkodott hozzá, hogy tartson a kislány is egy kis pihenőt, hiszen fárasztó utazás lesz ez úgy neki, mint nekünk. De szerencsére a holnapi nap szabad lesz és van pár szabad óra, mielőtt tovább utaznánk.

Nagyon gyorsan telt el a délelőtt, ahogy a délután is, majd az este. Nem is tudom felfogni azt a sok történést, ami a koncert alatt történik, amit a rajongók átadnak nekem.
A koncert végén, megköszöntem mindenkinek, aki eljött és részese volt ennek az eseménye, ahogy a stábtagoknak is a háttérben. A feladatukat végezték, de egy köszönöm nekik is ugyanúgy kijár, mint bárki másnak.
A vacsora a szállodában eltelt, Namjoonnal átbeszéltük a következő helyszíneket, illetve a hibáimat is, majd elköszöntünk a folyóson ketté válva.

Fáradt voltam megint, kicsit jobban leterhel a koncert, mint bármi más, de örültem a holnapi napi kimenőnek.
Kártyámat az ajtóhoz érintettem, majd halkan léptem be a szobába. Későre járt és ilyenkor MiCha már nagyban durmol.
De nem számítottam arra, hogy a bejárat után levő kis folyósó padlóján virágszirmok várnak. Kíváncsian kukucskáltam be a szobába, ahol Jungkook várt elegánsan öltözve. Egy szürke öltöny volt rajta, fehér inggel alatta és bár lábait nem láttam, biztos voltam benne, hogy cipőt nem húzott és valamelyik filmes zoknija van rajta.
Az alfa előtt egy kis kör asztal volt, azon is virágszirmok voltak, két pezsgős poharat véltem felfedezni és egy tányért rajta sütivel. Igaz jóllaktam a vacsorával, de a sütinek mindig van helye.
- Hát ez? - kérdezem az alfától, míg benneb lépek. Kabátomat veszem le és egy lágy csókot hintek ajkaira, lenézek lábára és elmosolyodom. Annyira ismerem már.
- Csak megadom a módját - válaszolja, de kérdőn nézek rá, míg feláll. Kezével zsebébe nyúl, majd féltérdre ereszkedik előttem.
- Jungkook - borzongok meg azonnal, ahogy felnyítja a kis dobozt és meglátom az egyszerű ezüst karikaékszert, átmelegedek.
- Jimin...
- Nem érdekel mit kérdezel - vágok azonnal a szavába. - Igen! Bármi is az, igen!
Jungkook nevetve áll fel, míg kiveszi a dobozból a gyűrűt és bal gyűrűsujjamra húzza. Pontos méret, sunyiba lemérhette az ujjamat.
Sűrűn pislogva von magáshoz egy hosszú csókra, amit nem győzök viszonozni.
- Akkor most letépem a ruhád - vál el ajkaimtól, én pedig meglepődve nézek rá. - Bármire igent mondtál - emlékeztet, míg fülem felé halad puszijaival. - A közös gyerekre is, ezek szerint.
A sóhaj belém rekedt, de nem tartott sokáig, ugyanis az alfa elnevette magát.
Igaz nem tépte le a ruháimat, de szenvedélyesebb nem is lehetett volna azon az éjjelen. Hiába voltam fáradt a eljegyzés meghozta az energiámat. Az más kérdés, hogy három menet után rögtön elaludtam.
De a tudat, hogy összeházasodok Jungkookkal a mennyekbe repített és én ott szálltam a felhők felett.

Boldog gyereknapot! 🤭